Lövészet. 

 

A mai légfegyverek ősei reprezentálják a legöregebb légnyomással működő technikát, amely már a 15. század óta létezik. A fegyverek fejlődésének ebben a periódusában a légfegyverek kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkeztek a többi „egyszerű” lőfegyverhez képest.

Az első használható légfegyvereket a 18. században építették meg leleményes feltalálók. Ezeknek a korai légpuskáknak a hagyományos tűzfegyverekkel szemben három számottevő előnyük volt. Először is az, hogy nedves, esős időben is megbízhatóan működtek. A 18 és 19.-ik század feketelőporos puskái hatalmas sűrű füstfelhő kíséretében tüzeltek, a légpuskákkal ellentétben. Egy légfegyver hangja szinte hallhatatlan volt egy heves csatában.

Ezen erények közül csak néhány: a légfegyverek elsüthetők voltak esőben is, míg ugyanilyen körülmények között az akkori kovás illetve kanócos fegyvereket nem lehetett használni, mivel a külső serpenyőben elhelyezett felporzó lőpor hamar átnedvesedett.

Történelmi források megemlítik mint problémát hogy a közkatonák gyakran képtelenek voltak komplexebb, használatában bonyolultabb fegyverek kezelésére, amely állítás igaznak tűnik ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos toborzott paraszt sohasem találkozott egy lóval vontatott szekérnél bonyolultabb szerkezettel.